Őszintén szólva kezd nagyon megviselni a tény, hogy rohamosan közeledik a távozásunk időpontja. Iszonyatosan megszerettem ezt a helyet. A kolit, ahol lakunk (a szemet szúró kosz és szemét ellenére:P ), az embereket, akik annyi különböző helyről jöttek ide, annyi különböző szokással, mégis minden alkalmat felejthetetlenné varázsolnak, amikor összejönnek a konyhában együtt főzni, gitározni, énekelni, beszélgetni. Remek a társaság, és mindenki nagyon barátságos és befogadó és imádom a módot ahogy élnek. :)
Továbbá nagyon a szívemhez nőtt az akkrumi kis bölcsőde-napközim (vagy hívja mindenki aminek akarja:D ), a kis szöszke barátaim nagyon fognak hiányozni! Ma amikor megjöttek a gyerkőcök, az egyik kislány visítva a nevem odarohant hozzám és megölelt. *.* Nagyon jól esett. Aztán felkéredzkedett az ölembe egy másik hihetetlenül édes apró szőkeség, és sétálgattunk, miközben ő csak mesélt, mesélt arról hogy aznap mi történt vele azt hiszem.. bár hollandul csacsogott, mégis olyan otthonosan éreztem magam e megszokott kis tevékenységünk közben. :)
A csoportvezetőnk, Hilde egy bámulatosan jófej 40es évei végén járó nő. Némi hasonlóságot véltem felfedezni kettőnk közt már az első alkalomtól fogva (bár lehet ezt csak a göndör haja, és a jóga, illetve Lenny Kravitz iránti szeretete teszi). Szó mi szó, nagyon örülök hogy megismerhettem, mert igazán példamutatóan bánik a gyerekekkel, sőt az élet más területein is kiváló hozzáállással veszi az akadályokat. Találkoztam egy másik gyakorlatos lánnyal is, akivel nagyon jól el tudtunk beszélgetni, sok mindent megtudtam az életéről és egészen elámultam hogy miken ment keresztül, mégis milyen mosolygós és utánozhatatlanul kedélyes természete van.
Ezek azt hiszem a leglényegesebb dolgok, amiket ez az utazás nyújtott nekem a szakmai tudásom alapos kitágítása mellett: az emberek akiket megismerhettem, a helyek, amiket láthattam, a dolgok, amiket kipróbálhattam. Mindemellett muszáj megemlítenem, hogy a gyakorlatnak hála lényegesen sokat fejlődtem a gyerekekkel való kommunikáció terén, ami persze elengedhetetlen azon a szakterületen ahol én szeretnék majd a jövőben dolgozni. Ezzel a bejegyzéssel inkább csak azt állt szándékomban kifejezni, hogy a szakmai előrehaladásom mellett mennyi minden élettapasztalatot gyűjtöttem össze az itt töltött egy hónap alatt, amely élményeket semmi kincsért el nem cserélnék. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ezeket átélhettem, és itt lehettem a csodaszép Leeuwardenben ezen a napsütéses novemberen. ! :)
