Utolsó nap

Hello Mindenki!

Na, ez is eljött. Az utolsó nap. Reggel svédasztalos reggelivel kezdtünk, majd összepakoltunk a szobánkban, letettük a csomagjainkat, és elindultunk hajózni. 11-kor indultunk, de az napos időjárás jelentéshez képest elég szürke és ködös volt az idő. Ennek ellenére nagyon élveztük az utat, hatalmas teherszállító hajókat és rakományokat láttunk mindenfelé, amit Magyarországon azért nem nagyon lát az ember... 

A hajózás után mindenkinek szabad foglalkozás volt a vonat indulásáig. Nikivel elmentünk még néhány dolgot vásárolni, megettük az utolsó holland ebédünket :(. Igazából szuvenír boltot kerestünk, hogy hűtőmágnest tudjunk még venni, de az emberektől ellentmondásos információkat kaptunk, elküldtek végül egy olyan helyre minket, ami már nem is létezett:D! Végül a vonatállomáson egy virágüzletben tudtunk venni... 

Ezek után visszamentünk a hotelbe jóval a megbeszélt idő előtt, ahol akkor már ott volt Reni és Zsófi, mert idő közben elkezdett esni az eső, így már nem nagyon volt kedvünk sehova se menni. Végül mindenki nagyon korán visszaért, szóval korábbi vonattal el tudtunk menni a Schipholra. Ott kicsit izgultunk, mert többen is azt hittük, hogy 23 kg-nál nehezebb lesz a bőrönd, de végül mindenki fellélegezhetett. Egyedül Hajni táskája volt 1 kilóval több, de annyit simán át tudott pakolni a Tanárnőhöz!:) Kicsit még mászkáltunk a boltokban, megvettük az utolsó ajándékokat, utána pedig arra vártunk, hogy megkezdhessük a beszállást. :) Ekkor jött a számomra nagyon izgalmas része. Pakolom a ládába a dolgaimat, cipőt le, kabátot le, egyszer csak mutatja a pasi a beszállókártyámat. Amiről azt hittem, hogy a kezemben van a személyimmel együtt, de mégsem. Elkezdem őrülten keresni a személyimet, mire mutatja a pasi a beszállóm, hogy itt van. Mondom neki nem az kell, hanem a személyim. Közbe rájöttem, hogy biztos a kabátombam hagytam, menjen nyugodtan tovább a szalagon. Megkapom a másik oldalon, mondja a pasi, hogy keressem meg. Keresem mindenhol, nincs sehol. Oda jönnek más ott dolgozók is, mindenki mutogatja a beszállómat, hogy megvan. Én már a sírás szélén, kétségbeesetten annyit tudok mondani, hogy "nooo, my ID!!" Aztán egyszer csak jón egy szőke hölgy, hogy "lady!" kezében a személyimmel. Elmondhatatlanul hálás voltam neki. Azt hiszem a nyakamba kellett volna kötnöm!:)

A hazafelé út viszonylag eseménytelenül telt, kicsit para volt nekem az este + köd + repülés együttese, de túléltük mind!:D Leszállás után pedig mindenki sietett haza, én személy szerint alig vártam, hogy ehessem a Mamánál előrendelt húslevest és marhapörköltet!:)

Szóval, ennyi volt a mi kis utolsó napunk, hosszú utazásunk lezárása. Köszönöm minden olvasónak, hogy elolvasta élményeinket, remélem tetszett nekik, mi nagyon élveztük a kint töltött 1 hónapot! (Még ha a blogolást nem is mindig:)!)

Rotterdam

Sziasztok!

A mai nap elég bonyolultan kezdődött, de ezt is sikeresen megoldottuk. Tegnap este eszünkbe jutott, hogy a hostel szobánk kulcsait valahogy le kell majd adnunk csak azt nem tudtuk kinek és mikor. Kiderül,hogy reggel 10-ig el kell juttatnunk egy tőlünk kissé sem közeli helyre. Renivel így tehát kora reggel nekivágtunk és elbuszoztunk az irodáig míg a többiek kinn fagyoskodva vártak ránk a buszpályaudvaron. Sikerrel jártunk és még a vonatunkat sem késtük le. Ezután mindenki nagy örömére végre elindulhattunk Rotterdamba. Az út 2 és fél óra volt.
Megérkeztünk a hatalmas pályaudvarra ahol aztán gyorsan valami élelmet kerestünk.

Rotterdami utunkra elkísért egy régi Friese Poortos tanárnő is aki nagyon lelkesen vitt körbe minket a városban.

Első állomásunk az Euromast volt egy hatalmas kilátótorony aminek a tetején egy étterem található.

1960-ban építették egy kertészeti és virágkiállítás alkalmából. A torony 180 méter magas.

A tetejére egy forgó üvegkabin visz fel amiből a kilátás csodálatos!

Majd ezután elindultunk befelé a városközpontba. Először egy régi kikötőbe mentünk ahol úgynevezett kockaházak találhatók. Útközben elhaladtunk az Erasmus híd mellett is ami szintén nagyon tetszett nekem, kicsit hasonlít az Erzsébet hídra szerintem.

A kis városnézés után átfagyva megérkeztünk egy hatalmas vásárcsarnokba ahol mindenféle holland finomságot lehet venni. Itt egy órát nézelődtünk majd miután mindenki kellőképpen megéhezett egy igai olasz pizzériába mentünk búcsú vacsorát tartani.

 A vacsora nagyon jól sikerült és azt hiszem senki sem maradt éhes. :) 

Miután jóllaktunk elindultunk visszafele a szállásunkra.

Könnyen állíthatom, hogy ez volt a legjobb napok egyike. A város gyönyörű és hatalmas és egy cseppet sem zsúfolt.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ide is el tudtunk jutni!!! :)

Az utolsó Leeuwardenben töltött nap

Tegnap volt az utolsó gyakorlati helyen töltött napunk :( Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hónap! A bölcsődébe mindenki nagyon kedves volt. A gyerekek búcsúzoul megöleltek, integettek  és ajándékot is kaptam :)

A mai napot a Friese Poortba kezdtük mivel prezentációt kellett tartanunk az elmúlt 1 hónap élményeiről, tapasztalatairól. A beszámolónkat  kürülbelül 20-an  hallgatták meg és főleg olyan diákok akik majd márciusban szeretnének Magyarországra jönni :) A beszámolót Rebi kezdte, aki a különböző programokról beszélt amin részt vettünk ( MCL, Smoel, Ameland, Sinterklaas, Boatwarff stb.) Ezekután mindenki a gyakorlati helyéről mesélt. A prezentáció végén, megnézhettük a Johann által készített  összefoglaló videót ami az itt elöltöltött egy hónapunkról szólt. :)

Délben pedig megvolt a búcsú ebédünk. Az ebéd leves volt és szendvics. (holland szokás szerint :)

Miután végeztünk a délutánunk szabad volt. Rebivel elmentünk vásárolni ajándékokat a családnak, barátoknak. Miután végeztünk ( rengeteg csomaggal) visszatértünk a szálásra és elkezdődhetett a csomagolás. :( A napunk ezzel azonban nem ért véget elmentünk vacsorázni egy palacsinta hajóra :)

Holnap pedig elindulunk Rotterdamba.
Ezalatt az egy hónap nagyon megszerettük Leeuwardent, és úgy gondolom mindenkinek hiányozni fog.

Utolsó nap a gyakorlati helyen

Sziasztok!

Nagyon gyorsan eltelt ez az egy hónap itt Leeuwardenben, hétvégén elhagyjuk a várost sokunk bánatára.
Ma volt az utolsó munkanapom az idősek otthonában. Délután 15.45-kor kezdtem, de a mai napom rövidebb volt, mint a többi. Johantól és Sannetól megkaptam az értékelésem az ott töltött munkanapjaimról, majd a megszokott tevékenységekhez kezdtünk Sanneval.

A munkavégzést illetően némely dolog másképp van, mint otthon, ezek pedig a következők:

A gyógyszerelés teljesen másképp működik, mint nálunk. A nővérek úgy kapják meg a betegek gyógyszereit,hogy azok már egyenként be vannak csomagolva egy átlátszó zacskótekercsbe, amin a beteg adatai vannak feltüntetve. A gyógyszerosztáskor a számítógépről lesik meg a nővérek kinek,mikor, milyen, hány darab gyógyszert kell adni és kiadás után ezt bejegyzik a gépbe.

Minden lakónak van egy készüléke, amivel jelez, ha szüksége van segítségre.

Miután nyugovóra hajtják a fejüket a nénik és bácsik, elhelyezünk egy szenzort az ágyuk mellé, ami jelt ad, ha baleset történne.

Minden szobaajtó kizárólag csak kulccsal nyitható, ilyen kulccsal minden nővér és gyakorlatozó rendelkezik.
Minden lakó kiváló ellátást és odafigyelést kap a dolgozóktól. :)

Séf vagy ápoló?

Sziasztok!

Ez az utolsó hetünk itt Leuuwardenben, ezzel a ténnyel kapcsolatban elég ambivalens érzéseim vannak, szeretek itt lenni, viszont már hiányoznak az otthoniak is, szóval ha kiteleportálhatnám a szeretteimet akkor szívesen itt maradnék akár örökre, de sajnos teleportálni még nem tudunk...
Ez a hét is olyan hamar el fog menni, ahogy az előző három de szerencsére még van pár napunk, hogy kiélvezhessük ezt az országot.
A mai napunk helyszíne ismét a Florastate volt, ám ez nem egy átlagos munkanap volt, és nem csak számunkra, hanem a lakók és a dolgozók számára különleges volt. Egyébként nagyon rendesek a dolgozók, de azt hiszem ezt már említettem egy korábbi bejegyzésemben, szóval most tulajdonképpen csak megerősítem a korábbi véleményemet. Nagyon jól kijönnek egymással, munka közben is szórakoztatják egymást és a betegeket, én is jókat nevetek rajtuk, ma is viccesebbé tették egy szinte teljesen mozgásképtelen bácsi reggelét és talán napját is a reggeli bohóckodásukkal, és közben magyarázták nekem az érdekességeket, és hogy mit miért csinálnak. Szerintem itt majdnem mindenki ilyen beállítottságú, ezt például hiányolom az otthoni munkamorálból és szerintem ezek után még jobban fogom. Az imént említett idős bácsinak tracheostomája van, és ma láttam a cseréjét is, kb 3 hetente cserélik a sztómáját és 2 havonta szállítják egy központba, ahol alaposabban ellenőrzik, hogy minden rendben van-e.

A szokásos 10 órási szünetünk azonban ma elmaradt, helyette lementünk a konyhába a Friese Poort diákjaival és Zsófival, hogy megbeszéljük a mai menüt, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy Holland-Magyar ebédet. Megbeszéltük, hogy ki mit fog elkészíteni, mi Zsófival a rakott krumpli mellett döntöttünk, tudván, hogy a tavalyi csapat gulyáslevest főzött.
Bevásárlólistával a kezünkben átrobogtunk az otthon mögött lévő boltba a hozzávalókért, szerencsére a Florastate konyhájában elég sok minden a rendelkezésünkre állt hozzávalók és eszközök terén, kérdéses volt, hogy találunk-e egyáltalán olyan alapanyagokat, amikre szükségünk lesz, de szerencsére sikerült mindent megoldani! A rakott krumplival nem volt különösebb probléma, de azt kell mondjam, hogy a végeredmény nem lett az igazi, a jó kis házikolbász nagyon hiányzott belőle! Persze raktunk bele más fajtát, de nem volt a megszokott, mondjuk ezt is csak mi magyarok érzékeltük. De nem rohanok ennyire előre!
A dilemma ott kezdődött, hogy a holland lányok desszerttel is készültek, ezért nekünk is ki kellett valamit találni, gyorsan elkészíthető finomság révén a kókuszgolyó jutott eszembe. Igen ám,de a boltban nem találtunk darált kekszet, nem is ismerik ezt a fogalmat, a bolt kellős közepén szótáraztuk nekik a darált kekszet, de gőzük nem volt róla. Azt viszont sikerült megértetni velük, hogy olyan keksz kellene, ami nincsen agyoncukrozva úgyhogy vettünk végül 2 csomag kekszet.
Miután visszaértünk a bevásárlókörútról nekiláttunk a főzésnek. Elég vicces volt, ahogy jöttek,és fényképezgették, hogy hogyan szeletelem a hagymát, és törölgetem közben a könnyeimet, vagy ahogy Zsófi sajtot reszel, igazából konkrétan egy főzőműsorban éreztem magam! Ami vicces, hogy fogalmam nincs, hogyan lettek készen az ő ételükkel ilyen hamar, hogyha még arra is volt idejük, hogy körbefényképezzenek..:)

A kókuszgolyó elkészítése igényelt némi kreativitást, és szerintem eléggé hülyének néztek, de hát ez van. Ha nincs darált kekszetek, ledarálom én kézzel! Ezen ne múljon... Viccet félretéve, tényleg nincs darált kekszük, és tényleg kézzel kellett összetörni a kekszet, elég fájdalmas egy idő után, ne próbáljátok ki, vagy ha kijöttök, és kókuszgolyót szeretnétek csinálni, akkor hozzatok magatokkal darált kekszet vagy darálót!

A végeredmény viszont finom volt, bár nekik annyira nem ízlett, ez az arcukra volt írva, szerintem nem volt elég édes számukra...A rakott krumpli viszont ízlett nekik, többször is ettek belőle.



Ebéd után volt egy óra pihenőnk, aztán 3-ra vissza mentünk a közösségi terembe, ugyanis készítettünk egy prezentációt Magyarországról, és szerették volna, ha mutatunk nekik pár magyar zenét is. A prezentációt nagy nehézségek árán sikerült megmutatnunk, egy-két szükséges program hiányában, de végül csak összejött! Aztán mutattunk nekik pár magyar nótát, a lejátszási listánkon szerepelt többek között a Republik 67-es út a Hooligans-Királylány, Quimby-Most múlik pontosan és végül,de nem utolsó sorban a Himnusz.
Ez a nap elég hosszúra sikeredett, fél 5-körül indultunk haza, holnap pedig az utolsó gyakorlati napunk következik, majd pénteken az iskolában tartunk közösen egy prezentációt. A prezentáció a program része és egyben egy kötelezettségünk, az itt szerzett tapasztalatainkat, személyes véleményünket, élményeinket kell hogy tartalmazza. Péntek este tartjuk majd a búcsú vacsorát is, aztán szombaton megyünk Rotterdamba, vasárnap pedig irány haza!
Ennyi volt mára! :)

Beleszerettem Leeuwardenbe!

Őszintén szólva kezd nagyon megviselni a tény, hogy rohamosan közeledik a távozásunk időpontja. Iszonyatosan megszerettem ezt a helyet. A kolit, ahol lakunk (a szemet szúró kosz és szemét ellenére:P ), az embereket, akik annyi különböző helyről jöttek ide, annyi különböző szokással, mégis minden alkalmat felejthetetlenné varázsolnak, amikor összejönnek a konyhában együtt főzni, gitározni, énekelni, beszélgetni. Remek a társaság, és mindenki nagyon barátságos és befogadó és imádom a módot ahogy élnek. :)
Továbbá nagyon a szívemhez nőtt az akkrumi kis bölcsőde-napközim (vagy hívja mindenki aminek akarja:D ), a kis szöszke barátaim nagyon fognak hiányozni! Ma amikor megjöttek a gyerkőcök, az egyik kislány visítva a nevem odarohant hozzám és megölelt. *.* Nagyon jól esett. Aztán felkéredzkedett az ölembe egy másik hihetetlenül édes apró szőkeség, és sétálgattunk, miközben ő csak mesélt, mesélt arról hogy aznap mi történt vele azt hiszem.. bár hollandul csacsogott, mégis olyan otthonosan éreztem magam e megszokott kis tevékenységünk közben. :)
A csoportvezetőnk, Hilde egy bámulatosan jófej 40es évei végén járó nő. Némi hasonlóságot véltem felfedezni kettőnk közt már az első alkalomtól fogva (bár lehet ezt csak a göndör haja, és a jóga, illetve Lenny Kravitz iránti szeretete teszi). Szó mi szó, nagyon örülök hogy megismerhettem, mert igazán példamutatóan bánik a gyerekekkel, sőt az élet más területein is kiváló hozzáállással veszi az akadályokat. Találkoztam egy másik gyakorlatos lánnyal is, akivel nagyon jól el tudtunk beszélgetni, sok mindent megtudtam az életéről és egészen elámultam hogy miken ment keresztül, mégis milyen mosolygós és utánozhatatlanul kedélyes természete van.
Ezek azt hiszem a leglényegesebb dolgok, amiket ez az utazás nyújtott nekem a szakmai tudásom alapos kitágítása mellett: az emberek akiket megismerhettem, a helyek, amiket láthattam, a dolgok, amiket kipróbálhattam. Mindemellett muszáj megemlítenem, hogy a gyakorlatnak hála lényegesen sokat fejlődtem a gyerekekkel való kommunikáció terén, ami persze elengedhetetlen azon a szakterületen ahol én szeretnék majd a jövőben dolgozni. Ezzel a bejegyzéssel inkább csak azt állt szándékomban kifejezni, hogy a szakmai előrehaladásom mellett mennyi minden élettapasztalatot gyűjtöttem össze az itt töltött egy hónap alatt, amely élményeket semmi kincsért el nem cserélnék. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ezeket átélhettem, és itt lehettem a csodaszép Leeuwardenben ezen a napsütéses novemberen. ! :)

Első/utolsó hétfő

Hello Mindenki!

Ma volt az első (és egyben az utolsó) hétfői gyakorlatom. Furcsa volt, hogy nem a Friese Poortba kellett menni. Reggel nyolcan voltak kicsik, közülük kettővel ma találkoztam először. A kislány csak heti egyszer jár hétfőnként, a kisfiú pedig mindig hiányzott. Jól és nagyon hangosan telt a délelőtt. Először játszottak, majd kimentünk az udvarra. A fogócskát nagyon élvezték! Nekem is élmény volt, amikor ketten három felé szaladtak!

Utána benn megették a gyümölcseiket, majd a csoport egyik fele tovább játszott, a másik fele pedig összeragasztható csizmát színezett, mert múlt héten nem csináltak. Eközben kétszer is pelenkát cseréltem, kipróbálhattam milyen pelenkabugyit cserélni. Még kicsit játszottak, aztán körbeültek, énekeltek, mesét hallgattak, majd mindenki mehetett haza!:) 

Délután 7 gyerek jött, teli energiával! Összevissza rohángaltak az udvar meg a szoba között, nem tudták eldönteni hol jó nekik. Néhányan csizmát színeztek, de előbb-utóbb az is félbeszakadt mindenkinél. Továbbra is dúl a Sinterklaas őrület, szóval megint felváltva voltak Sinterklaasok és Fekete Péterek, miközben vagy a zenére ugráltak vagy előszeretettel osztogattak ajándékokat.

Elég gyorsan elszállingóztak a gyerekek, a végére egy kisfiú maradt, akit azzal szórakoztattam perceken keresztül, hogy utánoztam minden egyes mozdulatát. Nagyon élvezte!:) Én már kevésbé, annyit mozgott, ugrált és pörgött, hogy holnapra izomlázam lesz...

Befejezésül álljon itt egy újabb remek Sinterklaas dal, a mai nap slágere!:)