Hello Mindenki!
Na, ez is eljött. Az utolsó nap. Reggel svédasztalos reggelivel kezdtünk, majd összepakoltunk a szobánkban, letettük a csomagjainkat, és elindultunk hajózni. 11-kor indultunk, de az napos időjárás jelentéshez képest elég szürke és ködös volt az idő. Ennek ellenére nagyon élveztük az utat, hatalmas teherszállító hajókat és rakományokat láttunk mindenfelé, amit Magyarországon azért nem nagyon lát az ember...
A hajózás után mindenkinek szabad foglalkozás volt a vonat indulásáig. Nikivel elmentünk még néhány dolgot vásárolni, megettük az utolsó holland ebédünket :(. Igazából szuvenír boltot kerestünk, hogy hűtőmágnest tudjunk még venni, de az emberektől ellentmondásos információkat kaptunk, elküldtek végül egy olyan helyre minket, ami már nem is létezett:D! Végül a vonatállomáson egy virágüzletben tudtunk venni...
Ezek után visszamentünk a hotelbe jóval a megbeszélt idő előtt, ahol akkor már ott volt Reni és Zsófi, mert idő közben elkezdett esni az eső, így már nem nagyon volt kedvünk sehova se menni. Végül mindenki nagyon korán visszaért, szóval korábbi vonattal el tudtunk menni a Schipholra. Ott kicsit izgultunk, mert többen is azt hittük, hogy 23 kg-nál nehezebb lesz a bőrönd, de végül mindenki fellélegezhetett. Egyedül Hajni táskája volt 1 kilóval több, de annyit simán át tudott pakolni a Tanárnőhöz!:) Kicsit még mászkáltunk a boltokban, megvettük az utolsó ajándékokat, utána pedig arra vártunk, hogy megkezdhessük a beszállást. :)
Ekkor jött a számomra nagyon izgalmas része. Pakolom a ládába a dolgaimat, cipőt le, kabátot le, egyszer csak mutatja a pasi a beszállókártyámat. Amiről azt hittem, hogy a kezemben van a személyimmel együtt, de mégsem. Elkezdem őrülten keresni a személyimet, mire mutatja a pasi a beszállóm, hogy itt van. Mondom neki nem az kell, hanem a személyim. Közbe rájöttem, hogy biztos a kabátombam hagytam, menjen nyugodtan tovább a szalagon. Megkapom a másik oldalon, mondja a pasi, hogy keressem meg. Keresem mindenhol, nincs sehol. Oda jönnek más ott dolgozók is, mindenki mutogatja a beszállómat, hogy megvan. Én már a sírás szélén, kétségbeesetten annyit tudok mondani, hogy "nooo, my ID!!" Aztán egyszer csak jón egy szőke hölgy, hogy "lady!" kezében a személyimmel. Elmondhatatlanul hálás voltam neki. Azt hiszem a nyakamba kellett volna kötnöm!:)
A hazafelé út viszonylag eseménytelenül telt, kicsit para volt nekem az este + köd + repülés együttese, de túléltük mind!:D Leszállás után pedig mindenki sietett haza, én személy szerint alig vártam, hogy ehessem a Mamánál előrendelt húslevest és marhapörköltet!:)
Szóval, ennyi volt a mi kis utolsó napunk, hosszú utazásunk lezárása. Köszönöm minden olvasónak, hogy elolvasta élményeinket, remélem tetszett nekik, mi nagyon élveztük a kint töltött 1 hónapot! (Még ha a blogolást nem is mindig:)!)
