Ez az utolsó hetünk itt Leuuwardenben, ezzel a ténnyel kapcsolatban elég ambivalens érzéseim vannak, szeretek itt lenni, viszont már hiányoznak az otthoniak is, szóval ha kiteleportálhatnám a szeretteimet akkor szívesen itt maradnék akár örökre, de sajnos teleportálni még nem tudunk...
Ez a hét is olyan hamar el fog menni, ahogy az előző három de szerencsére még van pár napunk, hogy kiélvezhessük ezt az országot.
A mai napunk helyszíne ismét a Florastate volt, ám ez nem egy átlagos munkanap volt, és nem csak számunkra, hanem a lakók és a dolgozók számára különleges volt. Egyébként nagyon rendesek a dolgozók, de azt hiszem ezt már említettem egy korábbi bejegyzésemben, szóval most tulajdonképpen csak megerősítem a korábbi véleményemet. Nagyon jól kijönnek egymással, munka közben is szórakoztatják egymást és a betegeket, én is jókat nevetek rajtuk, ma is viccesebbé tették egy szinte teljesen mozgásképtelen bácsi reggelét és talán napját is a reggeli bohóckodásukkal, és közben magyarázták nekem az érdekességeket, és hogy mit miért csinálnak. Szerintem itt majdnem mindenki ilyen beállítottságú, ezt például hiányolom az otthoni munkamorálból és szerintem ezek után még jobban fogom. Az imént említett idős bácsinak tracheostomája van, és ma láttam a cseréjét is, kb 3 hetente cserélik a sztómáját és 2 havonta szállítják egy központba, ahol alaposabban ellenőrzik, hogy minden rendben van-e.
A szokásos 10 órási szünetünk azonban ma elmaradt, helyette lementünk a konyhába a Friese Poort diákjaival és Zsófival, hogy megbeszéljük a mai menüt, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy Holland-Magyar ebédet. Megbeszéltük, hogy ki mit fog elkészíteni, mi Zsófival a rakott krumpli mellett döntöttünk, tudván, hogy a tavalyi csapat gulyáslevest főzött.
Bevásárlólistával a kezünkben átrobogtunk az otthon mögött lévő boltba a hozzávalókért, szerencsére a Florastate konyhájában elég sok minden a rendelkezésünkre állt hozzávalók és eszközök terén, kérdéses volt, hogy találunk-e egyáltalán olyan alapanyagokat, amikre szükségünk lesz, de szerencsére sikerült mindent megoldani! A rakott krumplival nem volt különösebb probléma, de azt kell mondjam, hogy a végeredmény nem lett az igazi, a jó kis házikolbász nagyon hiányzott belőle! Persze raktunk bele más fajtát, de nem volt a megszokott, mondjuk ezt is csak mi magyarok érzékeltük. De nem rohanok ennyire előre!
A dilemma ott kezdődött, hogy a holland lányok desszerttel is készültek, ezért nekünk is ki kellett valamit találni, gyorsan elkészíthető finomság révén a kókuszgolyó jutott eszembe. Igen ám,de a boltban nem találtunk darált kekszet, nem is ismerik ezt a fogalmat, a bolt kellős közepén szótáraztuk nekik a darált kekszet, de gőzük nem volt róla. Azt viszont sikerült megértetni velük, hogy olyan keksz kellene, ami nincsen agyoncukrozva úgyhogy vettünk végül 2 csomag kekszet.
Miután visszaértünk a bevásárlókörútról nekiláttunk a főzésnek. Elég vicces volt, ahogy jöttek,és fényképezgették, hogy hogyan szeletelem a hagymát, és törölgetem közben a könnyeimet, vagy ahogy Zsófi sajtot reszel, igazából konkrétan egy főzőműsorban éreztem magam! Ami vicces, hogy fogalmam nincs, hogyan lettek készen az ő ételükkel ilyen hamar, hogyha még arra is volt idejük, hogy körbefényképezzenek..:)
A kókuszgolyó elkészítése igényelt némi kreativitást, és szerintem eléggé hülyének néztek, de hát ez van. Ha nincs darált kekszetek, ledarálom én kézzel! Ezen ne múljon... Viccet félretéve, tényleg nincs darált kekszük, és tényleg kézzel kellett összetörni a kekszet, elég fájdalmas egy idő után, ne próbáljátok ki, vagy ha kijöttök, és kókuszgolyót szeretnétek csinálni, akkor hozzatok magatokkal darált kekszet vagy darálót!
A végeredmény viszont finom volt, bár nekik annyira nem ízlett, ez az arcukra volt írva, szerintem nem volt elég édes számukra...A rakott krumpli viszont ízlett nekik, többször is ettek belőle.
Ebéd után volt egy óra pihenőnk, aztán 3-ra vissza mentünk a közösségi terembe, ugyanis készítettünk egy prezentációt Magyarországról, és szerették volna, ha mutatunk nekik pár magyar zenét is. A prezentációt nagy nehézségek árán sikerült megmutatnunk, egy-két szükséges program hiányában, de végül csak összejött! Aztán mutattunk nekik pár magyar nótát, a lejátszási listánkon szerepelt többek között a Republik 67-es út a Hooligans-Királylány, Quimby-Most múlik pontosan és végül,de nem utolsó sorban a Himnusz.
Ez a nap elég hosszúra sikeredett, fél 5-körül indultunk haza, holnap pedig az utolsó gyakorlati napunk következik, majd pénteken az iskolában tartunk közösen egy prezentációt. A prezentáció a program része és egyben egy kötelezettségünk, az itt szerzett tapasztalatainkat, személyes véleményünket, élményeinket kell hogy tartalmazza. Péntek este tartjuk majd a búcsú vacsorát is, aztán szombaton megyünk Rotterdamba, vasárnap pedig irány haza!
Ennyi volt mára! :)
