Ma nem én vagyok a soros a blogolásban, de gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat az elmúlt pár napomról, kedden ugyanis elkezdtem dolgozni az itteni munkahelyemen! :)
A legutóbbi vasárnappal befejeződtek a kulturális programjaink, visszatértünk sikeresen -immár egyedül, Szálteleki tanárnő kísérete nélkül- az Amszterdami kiruccanásunkról. Leuuwarden annyival nyugodtabb, szeretek itt lenni.
Hétfőn az iskolában volt jelenésünk, részt vettünk 2 előadáson és kaptunk pár megoldásért kiáltozó feladatot is, aztán hazajöttünk, hogy lélekben felkészüljünk arra, hogy valóban véget ért a henyélés! Kedden reggel 7:15-re kellett mennünk Zsófival a gyakorlati helyünkre, a Folrastate-ba ahol a továbbiakban is, és immáron harmadik napja dolgozunk. Az ápoló csapat nagyon kedves, és segítőkész, mindenki nagyon lelkes, látszik rajtuk, hogy szeretik a munkájukat. Ami részben problémát okoz az a nyelv, ugyanis nem nagyon beszélnek angolul, de azért sikerül megértetnünk magunkat egymással.
A Florastate tulajdonképpen egy ápolási otthon, ahol különböző betegségekkel/rendellenességekkel élnek az emberek. Az épület 4 emeletes, én a 2-4. emelet között tevékenykedem általában. Az ápolók mindig ketten dolgoznak együtt, ez afféle szabály, ahogy a szünetek is! Több fél órás szünet van egy műszakon belül, 7:30 körül kezdődik a műszak, előtte van az átadás, mindenki megkapja a betegeit akiket aznap gondoznia kell, aztán megy is végezni a dolgát, 10 órakor van az első szünet, mindenki beül a közösségi szobába az asztal köré, és gyümölcsöt vagy kekszet majszol, és kávét vagy teát iszogat. :)
A szünetet követően ismét mindenki megy a dolgára, egészen a következő szünetig, ami tulajdonképpen az ebédidő. Ekkor váltásban mennek szünetre, ezt is beosszák reggel egymás között, az első turnus 11:30 -tól 12:00-ig ebédel, a második pedig 12:00-tól 12:30-ig.
Egy csomó új dolgot tapasztaltam már az elmúlt 3 napban ami eltér az otthoni dolgoktól. Az itt élő betegek többnyire Sclerosis Multiplexben szenvednek, de van akinek Spina bifida-ja van (nyitott hátgerinc) és van aki Huntington-szindróma-s ezeket emeltem ki,de ezekhez társul még Hydrocephalia, Duchenne-kór stb. Az egyik és egyben legfontosabb azonos tényező ezekben a betegségekben, hogy a betegek akadályozottak a mozgásban, vagy részben illetve teljesen mozgásképtelenek, sokaknak légzéstámogatásra is szüksége van. Akad olyan beteg is, aki nyelésképtelen ezért beültettek egy PEG-et a gyomrába, és azon keresztül táplálják, de az itteni PEG különbözik az otthonitól, ahogy a táplálás módja is.
PEG - Percutan Endoszkópos Gasztrosztóma:
Korábban nem voltam olyan helyen, ahol találkozhattam Sclerosis Multiplex-es betegekkel, szóval számomra ez is újdonság. Az a tapasztalatom, hogy az otthoni kórházakban nem mobilizálják kellőképpen az állandóan fekvő betegeket. Itt ilyen nincs, ugyanis az SM-esek folyamatosan mobilizálva vannak még az ágyban is naponta többször és kötelezően! Erre is van egy protokolljuk, még éjszaka is 2 alkalommal más-más alátámasztásokkal fektetik a betegeket. Az eszköz nevét nem tudták nekem lefordítani, hollandul pedig pláne nem szeretnék senkit ezzel fárasztani, úgyhogy inkább mutatok róla képeket! :)
Amikor megkérdeztem, hogy mi a neve ennek az eszköznek, akkor elkezdtek gondolkodni, majd a kerekesszék háttámlájára mutogattak, hogy ugyan úgy hívják, szóval legyen az eszköz neve támasztó (support). Az egyik beteg azt is elmondta, hogy egy ilyen szett több száz euróba is kerülhet!
A lényeg, hogy a hollandok a matrac alá helyezik be ezeket a támasztókat különböző helyekre, és a rajtuk lévő tépőzárral az anyaghoz rögzíthetők (sárga színű a képen) így nem tudnak elmozdulni.
A szobákban ki van rakva mindig az utasítás, hogy kit,hogyan milyen pozícióba és milyen időpontokban kell fektetni, és persze az is, hogy hová helyezzék a támasztókat.
Ami még újdonság volt számomra az a katéter. Többféle katéterezési módszert alkalmaznak, ilyennel sem találkoztam még otthon, a katétert nem a húgycsövön keresztül vezetik fel, hanem a lágyékon keresztül vezetik be a hólyagba.
A katéter "tárolásának" is két módja van, az egyiket mi is alkalmazzuk a kórházakban, ha a beteg az ágyában fekszik, akkor az ágyhoz rögzíthető műanyag tartóra akasztják fel a katéter vizeletgyűjtő részét, a másik módszer pedig amikor pl a beteg a kerekesszékében ül, ilyenkor a lábszárához rögzítik, ez a tároló olyan mint egy zokni, felhúzzuk a beteg lábszárára és a benne található zsebbe helyezzük a zsákot. A zseben van egy lyuk is, ahol kivezetik a katéterzsák végén lévő csapot, így a vizeletet is könnyen le tudják engedni belőle.
Végül az emelővel mint újdonsággal zárnám soraimat. Szerintem ez az, amire valóban otthon is szükség lenne, azt hiszem kellőképpen csökkenne a sérvben szenvedő ápolók száma. Az emelő óriási segítség, akár egy 120 kg-os embert is képes felemelni, és szállítani is egyszerű vele a betegeket az ágyból a székbe, és vissza! Volt szerencsénk hétfőn kipróbálni az iskolában, befeküdhettem a demons termükben lévő ágyba, Ricsi és Zsófi pedig rám szerelték a bandázst majd az ágyból a székre ültettek!
Mára ennyi volt, amit szerettem volna megosztani veletek, még lenne mit írnom, de képek híján maradjunk ennél a mennyiségnél! :)
Jah, és még valami ami eszembe jutott! Szombaton lesz a Sinterklaas nevű ünnep aminek mindannyian részesei leszünk, a hollandok ugyanis november 15.-én ünneplik Mikulást, elvileg nagy buli lesz a városban, már várom! Az utcák pedig már részben ki vannak díszítve, tegnap 22-ig dolgoztam, szóval későn értem haza, de a Karácsonyi hangulatot idéző látvány kárpótolt!
