Gyakorlati helyek és első benyomások

Ez volt az eddigi leghosszabb napunk, be is sötétedett mire visszaértünk a kis szállásunkra. Kissé elfáradtunk a nap végére, de azt hiszem ezt senki sem bánta. Most láthattuk először hogy hol fogjuk tölteni a gyakorlatunkat az elkövetkezendő három hétben, úgyhogy mindannyiunk számára izgalmasnak ígérkezett ez a mai nap.
Marija, egy kedves tanárnő a Friese Poort iskolából eljött értünk a hostelünk elé és elvitt minket kocsival Akrumba, egy kis faluba Leeuwardentől nem messze. Ugyanis ezen a kis településen található a bölcsőde ahova Niki és én fogok gyakorlatra járni. Nagyon tetszett amit láttam, első pillanattól kezdve el tudtam képzelni, hogy hamarosan otthonosan érezzem magam ezen a terepen. Látogatásunk alkalmával két kis gyerekkel találkoztam a leendő csoportomból. Szuper aranyosak voltak! Én a kisebbek csoportjába kerültem, ahova 0-4 éves gyerekek járnak, Niki a másik részlegre, ahol 4-12 éves gyerekekkel foglalkoznak, tulajdonképpen napközit tartanak nekik délutánonként iskola idő után.
Alkalmunk volt csatlakozni a nagyobbakhoz egy délutáni uzsonnára, ahol furcsa holland nyalánkságokat kóstolhattunk meg, amiket az itteniek imádnak.
Ezekután vissza kocsikáztunk Leeuwardenbe, hogy meglátogassuk Rebi gyakorlati helyét is. Ez a rész szintén nagyon érdekes volt számomra, mert egy olyan bölcsit láthattunk, ahol különböző nemzetiségű gyerkőcökkel foglalkoznak. Első sorban a holland nyelvre tanítják őket, de emellett más módokon is sokat segítik a beilleszkedésüket.

Mindent összevetve nagyon várom már hogy jövő hét kedden elkezdhessük a gyakorlatot! Kíváncsi vagyok milyen lesz, és hogy fogom magam megértetni a csak hollandul beszélő kis gyerekekkel... :D

Fríz múzeum, Boatwarff, Mentőállomás

Hello Mindenki!:)

A mai napunk felettébb eseménydúsan telt. Délelőtt a Fríz Múzeumban kezdtünk, ahol bemutatták a hollandok, ezen belül is főleg a frízek életét a II. világháború alatt. Habár mindössze 4 vagy 5 teremből állt a tárlat, mégis nagyon sok mindent megtudtunk erről az időszakról. Rengeteg útlevél volt a falakon, zsidók fényképei, történeteket lehetett olvasni (már annak, aki tud hollandul, nekünk az idegenvezető fordított:)).

Megismerkedhettünk az ellenállókkal, láttunk róluk képeket, megmutatták nekünk a tiltott jelzéseiket, a tiszteletükre szentelt emlékművet. Azt hiszem mindannyian elgondolkodtunk azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, amiért nem ilyen időszakban kellett élnünk.

A múzeum után körbevezetett minket kicsit Leeuwardenben Hylco. Megmutatta nekünk a ferde épületet, amit igazából nem is használnak semmire, és elvileg azért lett ferde, mert eredetileg egy folyóra építették, aztán így lesüllyedt az épület egyik fele. Vagy valami hasonló..:D

A séta végén átadott minket egy másik tanárnak, Johann-nak, aki elvezetett minket a Boatwarff-ba. Ez egy olyan műhely, ahol mentálisan sérült emberek dolgoznak annak érdekében, hogy később vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. Főleg hajókkal foglalkoznak, építenek, javítanak, festenek, de ott jártunkkor ajtókat is készítettek.

Ezután kisbusszal elvitt minket Johann a drachteni mentőállomásra. Nagyon érdekes volt, főleg hogy kisgyermekgondozó tanoncként én még nem igazán jártam hasonló helyen.:) Ebből kifolyólag nekem minden nagyon modernnek és újnak hatott. Először Ronald tartott nekünk egy prezentációt az egész hely, rendszer működéséről. Ami még nekem is feltűnt, hogy más mint Magyarországon, az a "biciklis mentősség" volt. Hollandiában vannak olyan területek, események, helyzetek, ahová nem tudnak eljutni a kocsik, ezért van rájuk szükség. Ilyen esemény volt például nemrégiben egy futóverseny.

Az előadás után levezetett minket a garázsba, ahol bemutatott nekünk egy felszerelt mentőautót. Megmutatta az eszközöket, hogy mit hol találunk, ki hol helyezkedik el, valamint a vezetò ülésnél levő kijelzőt, amin kapják az információt, hogy hova kell menni és milyen esethez. A végén még a szirénát is bekapcsolta, ami hát...elég hangos volt!:)

Hazafelé Johann megmutatta Reninek, Zsófinak és Ricsinek a gyakorlati helyet, ahová holnap kíséri majd őket.
Niki, Hajni meg én csak holnap fogjuk látni a kijelölt a bölcsiket, de azt hiszem mindannyiunk nevében írhatom, hogy már nagyon várjuk!:)

Egy újabb csodás nap

Hoj!

A mai napot szerencsénkre elég későn kezdtük így mindenki ki tudta aludni magát a nagy koli buli után ami fantasztikus volt! :)

Délelőtt egy művész házat látogattunk meg aminek a neve Smoel. Itt mentálisan és/vagy testileg sérült fiatalok tevékenykednek, szakszerű segítséggel festenek, rajzolnak, barkácsolnak, mozaikoznak. Ezt az intézményt egy házaspár működteti, akik láthatóan szívvel lélekkel segítenek ezeknek a fiataloknak, mellettük dolgozik néhány önkéntes is és természetesen hozzáértő szakemberek is. Az egész létesítmény nagyon felszerelt, tele van munkaeszközökkel és még egy konyha is található, ami nekem külön nagyon tetszett mert itt a fiatalokkal együtt főznek és segítenek nekik megtanulni, hogy hogyan is kell főzni és megmutatják nekik, hogy hogyan tudnak takarékoskodni.

 Egyébként bárki bemehet csak úgy az utcáról és körülnézhet a műalkotások között sőt még kedvére vásárolhat is. Nagyon kedvesek voltak velünk örömmel fogadtak minket és lelkesen vezettek körbe, néha a fiatalok is csatlakoztak hozzánk és lelkesen megmutatták az éppen készülőben lévő alkotásukat.

                                                                                                   

Ezután vonatra szálltunk és először Franekerben tettünk egy sétát ahol szerencsénkre végig ragyogó napsütésben lehetett részünk. Egy régi Planetáriumba is ellátogattunk. Franeker egy kis falu, csodás kis házakkal és csendes utcákkal.Útközben betértünk egy régi templomba is amiben egy hatalmas orgona volt és gyönyörű festmények a falakon.

Ezt követően tovább vonatoztunk Harlingen Haven felé amely egy nagy kikötő város hatalmas hajókkal. Itt már a levegő eléggé hűvös volt de a látvány mindennél szebb. Igaz, a tenger onnan még nagyon messze van, de nagyon klassz volt a hangulata. Végig sétáltunk a kikötőben a városközpont  felé ahol beültünk egy kis kávézóba és rendelt mindenki egy igazi holland forrócsokit. Majd miután felmelegedtünk, visszaindultunk a vonathoz. Ezzel ennek a napnak vége is lett 17 óra fele már újra Leeuwardenben voltunk ahol mindenki mehetett arra amerre kedve volt. De leginkább mindannyian visszamentünk a koliba és egy kis pihenőt tartottunk ezután a mozgalmas nap után. :)

Az MCL gyermekápoló szemmel

Sziasztok!

Ma ellátogattunk a helyi kórházba, az MCL-be (Medisch Centrum Leuuwarden). Délelőtt 10 körül találkoztunk a holland oktatóink egyikével, aki elkalauzolt minket a kórház egyik konferenciatermébe, ahol tájékoztattak minket arról, hogy hogyan is zajlik itt Hollandiában az egészségügyi ellátás. Az előadás jó volt, egyáltalán nem az unalmas sablon szöveget kaptuk, ami alatt megaludt volna a tej a szánkban, elsütöttek poénokat, sok ábrát is mutattak tájékoztatásképpen. Mindkét alkalommal amikor tájékoztatáson voltunk, kaptunk kávét vagy teát, ki mit választott, szóval esélyt sem adtak arra, hogy elaludjunk. :)
Az előadást követően körbevezettek minket a kórházban, ami mellesleg hatalmas! Megnézhettük a gyerekosztályt, ahol nagyon barátságos volt minden, bár ez az egész kórházra igaz, minden nagyon tiszta, rendezett és modern. A folyosókat festmények díszítik, néhol egy-egy kis szobrocskát is lehet látni. A gyerekosztályon természetesen a gyerekek világának megfelelően vannak kifestve a falak. A gyerekosztály folyosóján úgy érezhetik magukat a kis pöttömök, mintha az űrben sétálgatnának. A falakra vannak festve a bolygók, és a falba kis led lámpák vannak beépítve, amik a csillagokat szimbolizálják, ezek este is világítanak, és változtatják a színeiket! Ahogy haladunk az osztályon a kórtermek felé végig haladunk a Tejúton (Milky way).

A gyerekek eléggé szoronganak sok esetben az új környezet miatt, és persze ők tisztában vannak azzal is, hogy a kórház nem éppen a legkellemesebb hely, ám a hollandok erre is kitaláltak egy humánus megoldást a várakozásra, a folyosón van egy kis beugró rész, ahol van egy csócsó asztal, egy könyvespolc és egy kanapé, hogy a várakozás ne legyen olyan kellemetlen élmény senki számára. 

Ezután megmutatták a gyerekosztályt, hogy hogyan is néznek ki a kórtermek. Bekukucskáltunk a játszó szobába is, ahol minden korosztály számára van lehetőség egy kis szórakozásra.

A gyerekosztályon külön kis részlegen vannak az újszülöttek. Ide is bemehettünk alapos kézfertőtlenítés után, végig baktattunk az osztályon, hogy ne zavarjuk ezzel se a kis babócákat és hozzátartozóikat, aztán egy üres kórteremben megbeszéltük a látottakat, és hogy hogyan zajlik az ő ellátásuk. Ami számomra nagyon érdekes volt, az az úgynevezett Polip (octopus). 

A polip, amely valóban egy polipot formáló kis figura arra szolgál, hogy megnyugtassa a csecsemőket. Kb 6 hónapos korukig lehet ezt a "módszert" alkalmazni. A polip lényege, hogy a kis csápok a figurán a köldökzsinórt helyettesítik,(leginkább egy telefonzsinórhoz tudnám hasonlítani) így amikor a baba ezt megszorongatja, újból az anyaméhben érzi magát és ettől megnyugszik! 

Ami még számomra érdekes volt, és "tetszett" is annak ellenére, hogy ez egy szomorú dolog, az a kápolna volt. Ilyennel nem találkoztam még egyetlen hazai kórházban sem. Ez egy helyiség a kórház egyik szegletében van, ahová a hozzátartozók kicsit elvonulhatnak gyászolni, imádkozni. Egy családtagunk, ismerősünk elvesztése mindenki számára nagyon nehéz, és szerintem kicsit mindenki megkönnyebbül, ha van egy hely, ahová elvonulhat, hogy gyászolja azt, akit elveszített. Ebben a teremben szinte minden vallásnak ki van alakítva egy kis zug, és teljesen hangszigetelt, ha az ajtó csukva van, semmi nem szűrődik be a terembe, békésen, nyugodtan töltheti az időt, aki bent tartózkodik. 

A kórház felszereltsége nagyon modern, és szigorú szabályzat vonatkozik minden dolgozóra, amiket kötelesek is betartani, különben repülnek! Az egyik például az, hogy nem fényképezhetnek, főleg nem betegeket, és ez ránk is vonatkozott, amíg ott tartózkodtunk ezért be kell érnetek ennyi képpel. :)

Ami még szintén meglepett, hogy egy egész bazársor található a földszinten, ahol szinte minden van, étterem rengeteg butik, virágbolt és még fodrászat is!

Délre végeztünk is a programmal, ahogy mentünk kifelé a kórházból, a dolgozók mentek ebédelni, bizony, itt még erre is gondolnak, kötelező ebédidő van! Mire végeztünk, mi is nagyon megéheztünk, úgyhogy elindultunk a városba hogy megrohamozzunk egy kajáldát. :)

MCL

Reggel 9:30-kor indultunk busszal az MCL
(Medisch Centrum Leeuwarden) kórházba.

 Miután megérkeztünk prezentációt tartottak a kórházról, ezalatt kávéval és teával kínáltak :)

A prezentáció után körbe vezettek a kórházban, ami nagyon felszerelt és modern.

Elvittek minket az újszülött részlegre, ahol megmutattak különböző eszközöket és megmutatták a játszószobát.

Miután a program véget ért, vissza buszoztunk a belvárosba. Elmentünk enni, várost nézni és vásárolni.

ROC Friese Poort

Ma délelőtt ellátogattunk az ROC Friese Poortba, ahol már vártak bennünket. Szíves fogadtatásban volt részünk. Betekintettünk az órákra,mint résztvevők. Óra témája: a skizofrénia volt. Az iskola ebédlőjében megterítettek nekünk) Nagyon kedves és vendégszeretőek a holland emberek.

Délután folytattuk az órákat. Később megkaptuk az utazókártyánkat,ami az itteni bérlet. Ezzel már útnak indulhattunk felfedezni a várost. Első utunk a szupermarketbe vezetett. Miután mindenki bevásárolt kedve szerint kisebb városnézéssel összekötve séta a szállásunkig,ahol mindenki elfoglalhatta a kis birodalmát.

Az utazás

Sziasztok!

Engem ért az a megtiszteltetés,hogy az első napunkról tartsak egy kis beszámolót. Jelentem,sikeresen megérkeztünk a szállásunkra, és mindenki elfoglalta a kis birodalmát, amit egy hónapig tudhat a magáénak!!

Már mindannyian nagyon vártuk, hogy ez a nap eljöjjön. Délelőtt 11 órakor gyülekezett kis csapatunk a Liszt Ferenc Reptéren, nagyon izgultunk, hogy a bőröndjeink ne okozzanak kellemetlen meglepetéseket, ugyanis egy feladandó bőrönd maximum "csupán" 23 kg lehet. Szerencsére senki bőröndje nem érte el a 23 kg-ot, viszont még így is elég nehezek voltak, ennyi cipekedés után szerintem mindenki izmosodott egy cseppet.

Közülünk 2 embernek teljesen új élmény volt a repülés, de mind a hatan nagyon vártuk. Elég ködös volt az idő, elindult a gép, és szinte semmit nem lehetett látni, de amint elértük a repülési magasságot, mindenkinek leesett az álla, a felhők fölött tényleg mindig kék az ég! :)

Először Amszterdamba repültünk, ahol egy órát töltöttünk a vonatra várva ezt követően pedig 2,5 óra vonatozás következett Leuuwardenig. A városról még sajnos nem tudok nyilatkozni, mert már besötétedett mire ideértünk. De majd valaki biztos beszámol erről is.

Miután megtaláltuk a kollégiumot, ahol elszállásolnak bennünket, körbevezettek minket, az első és legfontosabb hiányosság, amit felfedezni véltünk, hogy nincs tükör a szobánkban! :D Szerencsére kárpótol minket, hogy minden ágyhoz tartozik saját konnektor, és még Wifi is van! Nagy örömünkre, tudunk majd főzni, és mosni is!!

Holnap reggel 10-re várnak minket a Friese Poort-ban, ahol egy tájékoztatáson fogunk részt venni, hogy miként alakul majd az itt eltöltött időnk, már nagyon kíváncsi vagyok!

Mára ennyi, töltök fel pár képet is az utazásról. :)

Reni