Én a blogger

Sziasztok!

Ma viszont tényleg én vagyok a soros a blogolásban, úgyhogy itt van egy újabb kis szösszenet az ittlétünkről. Reggel 7:15-re mentünk dolgozni Zsófival, a többiek megint később indultak el a munkahelyükre. Elég hidegre fordult az idő az elmúlt pár napban, mikor reggel elmegyünk is dermesztő hideg van, de amikor jövünk délután hazafele akkor még rosszabb, szóval mindenki szedi a lábát a kollégiumig, ám néha meglepetés ér minket, ugyanis a főbejáratot időnként bezárják, és kinn szobrozunk amíg nem jön valaki, aki be tud minket juttatni, vagy ha éppen egyikünk itthon van akkor be tudja engedni a másikat ha ír neki. Ma is így jártunk Zsófival, 3 srác jött még be rajtunk kívül abban az időpontban a koliba, úgyhogy ők kerestek bejáratot nekünk.
A Florastate-ban hamar elrepült az idő, és csináltam pár új képet, ma is megismerkedtem egy két új beteggel, akiknél eddig még nem voltam. Természetesen előre megkérdezik őket az ott dolgozó ápolók, hogy bemehetek-e velük, mert nem mindenki szereti magát megmutatni, de többnyire mindegyik beteg hozzájárul a tudásom bővüléséhez! :)
Kértem engedélyt arra, hogy csinálhassak pár képet a Florastatén belül.

Először lássuk az épületet belülről.

Az ajtók mindenhol önműködőek, hogy a fennjáró betegek számára könnyű legyen közlekedni a kerekesszékkel. Eleinte elég idegesítő volt, hogy nyúltam az ajtó felé, és már nyitva volt, de most már megszoktam, viszont attól tartok, hogy hozzászokom ehhez a luxushoz, és neki fogok menni az ajtóknak, amik nem nyílnak ki előttem!

Az itt élő betegek fizioterápián vesznek részt különböző időpontokban, erről a szobáról is készítettem egy fényképet. Vannak benne különböző gépek, eszközök és egy hatalmas tükör. 

A fizioterápiás termen kívül van egy közösségi termük is, ahol különböző foglalkozásokon vesznek részt a betegek, vagy csak össze gyűlnek zenét hallgatnak és karaoke-znak, ilyen foglalkozáson még nem voltam, csak a zenét hallottam tegnap délután. Azt is mondták, hogy van egy nagy jól felszerelt konyhájuk, ahol időnként közös főzőcskézést is szoktak tartani. Jövőhéten szerdán a konyháról is tudok majd képet feltenni mert aznap ünnepeljük a Florastateban a Sinterklaast (aki esetleg az előző bejegyzésemben nem olvasta, vagy elfelejtette: a Mikulás ünneplése Hollandiában november 15.-e ) és Zsófival lecsót fogunk főzni az ápolóknak, ők pedig kihúzták egymás nevét, és megajándékozzák egymást. :) 

A tegnapi és a mai napomon is egy Friese Poort-ban tanuló diáklánnyal töltöttem, mellé voltam beosztva, reggel egy teával indítottunk, megkaptuk a betegeinket és elindultunk a dolgunkra. Az első utunk egy házaspárhoz vezetett akik mindketten MS-esek (Sclerosis Multiplexesek). A bácsi ágyfürdőt kapott, majd a betegemelővel beleültettük a kerekesszékébe. A feleségét pedig teljes fürdőt és hajmosást kapott, őt is az emelővel helyeztük a fürdető ágyra.

Ezek az ágyak nagyon praktikusak, az alsó képen a sárga ágyon látható egy fehér cső ami lefolyóként funkcionál, a wc-be helyezik fürdetéskor, így a víz nem áll meg az ágyban. Lehet változtatni az ágyak magasságát is, szóval alacsony és magas ápolók számára is kényelmesen használható.

Mosdás után reggeli következett, volt akit etetnem kellett, ilyenkor kellemesen elbeszélgetek a betegekkel. :)

Mindenkinek kielégítettük a szükségleteit, megkapták a gyógyszereiket, aztán mi is elmentünk a 10 órai szünetre kávézni. Ezután újabb köröket futottunk le betegről betegre, és már le is telt a munkaidőnk. 

Mára csak ennyire futotta, most pedig átadom magamat a péntek estének! A többiekkel azt tervezzük, hogy elmegyünk egy itteni szórakozóhelyre, úgyhogy kívánok mindenkinek jó bulizást avagy pihenést és persze jó hétvégét!  :)

Hoi!

egy szép csütörtök a SISA Kinderopvang-ban

Azt hiszem állíthatom, hogy én jártam a legjobban a gyakorlati beosztással. Ugyanis minden nap csak du. 13:30-ra kell beérnem a "bölcsibe" (ami -mint már korábban említettem- nem igazi bölcsőde, hanem egy suli utáni "gyermekmegőrző", de erre szerintem nincs egészen korrekt magyar szó). Minden nap át kell vonatoznom az Akkrum nevű kis faluba, de igazából ezt egyáltalán nem bánom. Gyönyörű a látkép, ami a szemeim elé tárul minden alkalommal utazás közben. Teljesen magával ragad a hatalmas tér. Tudniillik, majdnem egész Hollandia lapos talajon fekszik, így ameddig a szem ellát csak nagy legelők terülnek el mindenfele, köztük sok csatorna csordogál, itt-ott kis tavacskák láthatók. Helyenként egy-egy magányos farmer ház bukkan fel a semmi közepén, békésen legelésző tehén csordákkal, vagy bámulatos fríz lovakkal.

Igazán jó kedvűen érkeztem meg ma is bölcsődénkbe, ahol Niki már reggel óta állta a gyerek hadat. Gyakorlatban is láthattuk, hogy miért jobb -véleményünk szerint- külön csoportokat csinálni a különböző korosztályoknak (még a 0-3 évesig terjedő gyerkőcök között is). Nem tartottuk elég biztonságosnak ahogy a 4 évesek játszottak egy 10 hónapos kislány mellett, illetve vele... Bár lehet csak elfogultak vagyunk a magyar rendszerünkkel. :)
Kicsit később megérkeztek a nagyobbak is, akiket minden nap külön busszal elhoznak az iskolából. Be kell vallanom, hogy számomra valóban nehéz feladatnak bizonyul, hogy megértessem magam, illetve hogy megértsem őket közös nyelv hiányában. Talán a legnagyobb feladat, ami elé valaha állítva voltam egész életemben. Komolyan, egyszer próbáljátok ki! Nem piskóta! :D Azért meg kell hagyni, ma már lényegesen jobban ment,mint legelőször. Az udvarra is kimentünk játszani. A mozgásokkal társított játékokban jobban tudok érvényesülni, pl. fogócskázunk, és felkapom őket,és pörgök velük, amit nagyon élveznek. Két aranyos kislánnyal rajzoltunk is a végén. Vagyis ők rajzoltak,és nekem kellett kiszíneznem, ők mondták hogy milyen színnel. Úgyhogy megtaníthattam nekik a színeket angolul. :)

Remélem most már hamarosan belejövök a tevékenységbe úgy igazán! Bár ehhez attól tartok elengedhetetlen lesz megtanulnom hollandul legalább egy kicsit!

Goede nacht! :)

Az eddigi tapasztalataim

Hoi!

  Ma nem én vagyok a soros a blogolásban, de gondoltam megosztom veletek a tapasztalataimat az elmúlt pár napomról, kedden ugyanis elkezdtem dolgozni az itteni munkahelyemen! :)
A legutóbbi vasárnappal befejeződtek a kulturális programjaink, visszatértünk sikeresen -immár egyedül, Szálteleki tanárnő kísérete nélkül- az Amszterdami kiruccanásunkról. Leuuwarden annyival nyugodtabb, szeretek itt lenni.
  Hétfőn az iskolában volt jelenésünk, részt vettünk 2 előadáson és kaptunk pár megoldásért kiáltozó feladatot is, aztán hazajöttünk, hogy lélekben felkészüljünk arra, hogy valóban véget ért a henyélés! Kedden reggel 7:15-re kellett mennünk Zsófival a gyakorlati helyünkre, a Folrastate-ba ahol a továbbiakban is, és immáron harmadik napja dolgozunk. Az ápoló csapat nagyon kedves, és segítőkész, mindenki nagyon lelkes, látszik rajtuk, hogy szeretik a munkájukat. Ami részben problémát okoz az a nyelv, ugyanis nem nagyon beszélnek angolul, de azért sikerül megértetnünk magunkat egymással.

   A Florastate tulajdonképpen egy ápolási otthon, ahol különböző betegségekkel/rendellenességekkel élnek az emberek. Az épület 4 emeletes, én a 2-4. emelet között tevékenykedem általában. Az ápolók mindig ketten dolgoznak együtt, ez afféle szabály, ahogy a szünetek is! Több fél órás szünet van egy műszakon belül, 7:30 körül kezdődik a műszak, előtte van az átadás, mindenki megkapja a betegeit akiket aznap gondoznia kell, aztán megy is végezni a dolgát, 10 órakor van az első szünet, mindenki beül a közösségi szobába az asztal köré, és gyümölcsöt vagy kekszet majszol, és kávét vagy teát iszogat. :)

A szünetet követően ismét mindenki megy a dolgára, egészen a következő szünetig, ami tulajdonképpen az ebédidő. Ekkor váltásban mennek szünetre, ezt is beosszák reggel egymás között, az első turnus 11:30 -tól 12:00-ig ebédel, a második pedig 12:00-tól 12:30-ig.
  Egy csomó új dolgot tapasztaltam már az elmúlt 3 napban ami eltér az otthoni dolgoktól. Az itt élő betegek többnyire Sclerosis Multiplexben szenvednek, de van akinek Spina bifida-ja van (nyitott hátgerinc) és van aki Huntington-szindróma-s ezeket emeltem ki,de ezekhez társul még Hydrocephalia, Duchenne-kór stb. Az egyik és egyben legfontosabb azonos tényező ezekben a betegségekben, hogy a betegek akadályozottak a mozgásban, vagy részben illetve teljesen mozgásképtelenek, sokaknak légzéstámogatásra is szüksége van. Akad olyan beteg is, aki nyelésképtelen ezért beültettek egy PEG-et a gyomrába, és azon keresztül táplálják, de az itteni PEG különbözik az otthonitól, ahogy a táplálás módja is.
PEG - Percutan Endoszkópos Gasztrosztóma:

A tápszer azonos, itt is a nutridrinket használják, viszont a fecskendőt nem úgy használják, ahogy mi otthon, ők ugyanis eltávolítják róla a dugattyút, beletöltik a tápszert/vizet és csak "belefolyik" a beteg gyomrába (bocsi,de ennél érthetőbben nem tudom elmagyarázni).

Korábban nem voltam olyan helyen, ahol találkozhattam Sclerosis Multiplex-es betegekkel, szóval számomra ez is újdonság. Az a tapasztalatom, hogy az otthoni kórházakban nem mobilizálják kellőképpen az állandóan fekvő betegeket. Itt ilyen nincs, ugyanis az SM-esek folyamatosan mobilizálva vannak még az ágyban is naponta többször és kötelezően! Erre is van egy protokolljuk, még éjszaka is 2 alkalommal más-más alátámasztásokkal fektetik a betegeket. Az eszköz nevét nem tudták nekem lefordítani, hollandul pedig pláne nem szeretnék senkit ezzel fárasztani, úgyhogy inkább mutatok róla képeket! :)

Amikor megkérdeztem, hogy mi a neve ennek az eszköznek, akkor elkezdtek gondolkodni, majd a kerekesszék háttámlájára mutogattak, hogy ugyan úgy hívják, szóval legyen az eszköz neve támasztó (support). Az egyik beteg azt is elmondta, hogy egy ilyen szett több száz euróba is kerülhet!
A lényeg, hogy a hollandok a matrac alá helyezik be ezeket a támasztókat különböző helyekre, és a rajtuk lévő tépőzárral az anyaghoz rögzíthetők (sárga színű a képen) így nem tudnak elmozdulni.

A szobákban ki van rakva mindig az utasítás, hogy kit,hogyan milyen pozícióba és milyen időpontokban kell fektetni, és persze az is, hogy hová helyezzék a támasztókat.

Ami még újdonság volt számomra az a katéter. Többféle katéterezési módszert alkalmaznak, ilyennel sem találkoztam még otthon, a katétert nem a húgycsövön keresztül vezetik fel, hanem a lágyékon keresztül vezetik be a hólyagba.

A katéter "tárolásának" is két módja van, az egyiket mi is alkalmazzuk a kórházakban, ha a beteg az ágyában fekszik, akkor az ágyhoz rögzíthető műanyag tartóra akasztják fel a katéter vizeletgyűjtő részét, a másik módszer pedig amikor pl a beteg a kerekesszékében ül, ilyenkor a lábszárához rögzítik, ez a tároló olyan mint egy zokni, felhúzzuk a beteg lábszárára és a benne található zsebbe helyezzük a zsákot. A zseben van egy lyuk is, ahol kivezetik a katéterzsák végén lévő csapot, így a vizeletet is könnyen le tudják engedni belőle.

Végül az emelővel mint újdonsággal zárnám soraimat. Szerintem ez az, amire valóban otthon is szükség lenne, azt hiszem kellőképpen csökkenne a sérvben szenvedő ápolók száma. Az emelő óriási segítség, akár egy 120 kg-os embert is képes felemelni, és szállítani is egyszerű vele a betegeket az ágyból a székbe, és vissza! Volt szerencsénk hétfőn kipróbálni az iskolában, befeküdhettem a demons termükben lévő ágyba, Ricsi és Zsófi pedig rám szerelték a bandázst majd az ágyból a székre ültettek!

Mára ennyi volt, amit szerettem volna megosztani veletek, még lenne mit írnom, de képek híján maradjunk ennél a mennyiségnél! :)

Jah, és még valami ami eszembe jutott! Szombaton lesz a Sinterklaas nevű ünnep aminek mindannyian részesei leszünk, a hollandok ugyanis november 15.-én ünneplik Mikulást, elvileg nagy buli lesz a városban, már várom! Az utcák pedig már részben ki vannak díszítve, tegnap 22-ig dolgoztam, szóval későn értem haza, de a  Karácsonyi hangulatot idéző látvány kárpótolt!

Második nap a bölcsiben

Hello Mindenki!

Először is hadd meséljem el, hogy milyen ez a holland rendszer, mert lehet, hogy más tisztában van vele, de nekem nagy újdonság volt. Itt a gyerekek 4 éves korban kezdenek el iskolába járni. Tehát reggel fél 9től fél 12ig a 4 éven aluli gyerekekre vigyáznak. Csak 3 órán keresztül. Utána délután 2től 6ig van a nagyoknak ún. "afterschool", ami magyarban a napközinek lehetne megfeleltető. Szóval napi 2x járok a bölcsihez, reggel és délután.
Na és akkor a mai napom:
Reggel fél 9re értem a bölcsibe, ahol már Sanne várt rám. A gyerekek körülbelül egyidőben érkeztek, ma heten voltak. Kicsit játszottak, utána körbeültek a szobában, mondókáztak, énekeltek, aztán kimentek játszani az udvarra. Ezt a részt nagyon élvezik a gyerekek, mert rohangálhatnak, biciklizhetnek, homokozhatnak, és ilyenkor az 1. osztályosok is kint vannak, szóval együtt játszhatnak a nagyokkal. Negyed 11 után bementünk, mindenki leült az asztalhoz a saját kis hátizsákjával, elővették az otthon csomagolt gyümölcsöt és innivalót, majd jóízűen elfogyasztották. Ketten a csoportból gumicukrot is hoztak, nagyon aranyosak voltak, mindenkinek adtak belőle. :) Evés után megint énekeltek, mondókáztak, majd haza indulásig, fél 12ig játszottak.

Ezután én is haza jöttem, megebédeltem, beszéltem a még itthon lévő Hajnival, Renivel, és a már végzett Ricsivel, közben pedig a kedves otthon maradt osztálytársaim jóvoltából tudtam haladni az iskolai anyaggal is, hogy ne maradjak le túlzottan.
2 órára visszamentem, akkor már Thea várt rám. Ma a tegnapihoz képest kevés gyerek volt, 9 helyett csak 4, közülük is a kisfiúért már nagyon korán jöttek. A lányokkal rajzoltam, papírból csináltunk lufi fejű babát, cica hotelt. :) Utána még fakockákból építettünk tornyot, legóztunk. A nap végén megint asztalhoz ültek és krékert ettek, amit én csinálhattam meg nekik!:) Nem sokkal ezután jöttek mindenkiért, szóval én is hazajöhettem (újra)!

Habár kicsit furcsa még számomra a rendszer meg a szokások, és néha zavaró, hogy nem értem a gyerekeket, mégis nagyon élvezem a helyzetet, a kicsik is nagyon aranyosak, és a gondozónők is rengeteget segítenek! :)

Első nap a munkában

Sziasztok! :)

A mai napon kezdődött az igazi munka. Ma volt az első önálló napja mindenkinek a munkahelyén.
Reni és én ma reggel 7:15-től kezdtünk a Florastateban. Ez egy sclerosis multiplexeseknek létrehozott ápolási otthon ahol fiatalok és idősek is laknak egyaránt.

Nagyon kedvesen fogadtak minket, az első perctől kezdve buzdítottak minket,hogy bátrak legyünk és ne féljünk kérdezni. Egész nap érdeklődőek voltak és sosem hagytak magunkra minket.
Nagyon élveztük, sok új dologgal találkoztunk, mint például egy beteg emelő lifttel ami abban segít,hogy a mobilizáció könnyebb legyen és a derekukat ezáltal is kímélik. Kezelését többször is kipróbálhattuk a nap folyamán egy kis segítséggel.
Másik érdekesség egy tracheostoma tisztítása volt, amit eltért az itthoni protokolltól. Ezt is elmagyarázták, hogy mit miért csinálnak.
Láttunk a nap folyamán PEG(végleges szonda) tisztítását és azon keresztül történő etetést ami szintén eltért az otthon tanultaktól. Számunkra szokatlan volt az,hogy az ottani nővérek a saját utcai ruhájukban dolgoznak. És még csak a cipőjüket sem cserélik le. Azt mondták, hogy ez nem minden ápolási otthonban van így, a legtöbb helyen van kötelező munkaruha.
A munkát 15:45 kor fejeztük be egy megbeszéléssel.
A nap végére igazán elfáradtunk és örömmel zuhantunk be az ágyunkba. Holnap is van aki korán kezdi a napot de akad olyan is aki kedvére heverészhet egészen délig... :)

Friese Poort 2

A mai napunkat ismét a Friese Poortba töltöttük. :) A csapat egyik fele már korábban elindult, Hajninak, Rebinek és nekem 13:45-re kellett odaérnünk. Egy rövid, de sietős séta után felszálltunk a harminchármas buszra, ami szerencsénkre közel tett le az iskolához. Az iskola nagyon jól felszerelt és színes. :)

A feladatunk ezután már csak az volt, hogy megkeressük a termet. Az első óránk matek volt, amit mindnyájan nehezebbnek képzeltünk el, mivel sokkal egyszerűbb feladatokat oldanak meg, mint mi otthon. :) (pl.: 5x600) Ezután az ukrán repülőgép szerencsétlenség áldozataira emlékeztek, ahol sok holland az életét vesztette. Az iskola zászlóját is félárbocra engedték.

Az óra vége felé inkább már nyelvtan órán voltunk, mint matek. :) A holland diákok tanultak néhány magyar szót. :) pl.: csavargás, gyümölcs és a szeretlek. A következő óránk pszichológia volt, ahol a különböző fejlődési rendellenességekről tanultunk. Például Rett szindróma, nyúlszáj vagy ha az újszülött agy nélkül születik. És kik azok, akik ezt kiszűrhetik, észrevehetik.

Az óra befejeztével futottunk a busz után, de feleslegesen, mivel már nem engedtek fel rá :( Ezért úgy döntöttünk, hogy haza sétálunk, ami nem volt annyira hosszú és közben be is tudtunk vásárolni :)  Nagyon sokat tanultunk a mai nappal és mindnyájan várjuk a holnappal kezdődő gyakorlati napot. :)

Amszterdam, II. felvonás

Nekem jutott az a becses feladat, hogy az amszterdami éjszakáról beszámoljak Reni jóvoltából! :)
Este nyakunkba vettük a lábunkat és visszatértünk a belvárosba. Itt rengeteg lehetőség várt ránk, hogy mivel és kikkel töltsük az estét. A sok bár, pub, és kocsma közül, persze,hogy olyanba mentünk, ahol bent megengedett a dohányzás. :) Tudni illik, nagyon toleráns város. Az első sör mellett német turistákba futottunk, akik szociálisak voltak akárcsak mi. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk, persze, hogy nem időztünk sokat egy kocsmában és továbbálltunk. Az úgynevezett Red Lights utcákra tévedtünk, merő véletlenségből.... Erről gondolom nem kell élménybeszámolót tartanom, de meg kell, hogy mondjam tetszetősek voltak a lányok.
Az este hátralévő részéről pedig annyit, hogy jó volt! ;)

Az első nap fáradalmait a WOW nevű hostelben pihentük ki, ahol svédasztalos reggeliben lehetett részünk.
Miután mindenkinek megtelt a hasa, lassan kénytelenek voltunk elhagyni a szállásunkat, ami nem is volt egyébként gond mert újból várt minket a belváros.
Rengeteg ember van kint az utcán hétvégente, többnyire turisták. Mindenki a boltoktól, kirakatoktól, kávézóktól tele városban bolyong,ami az igazi amszterdami érzést kelti bennünk. Minket is beszippantott a város különlegessége, főleg amik a vásárlással kapcsolatosak.
A délután folyamán ki ki maga ízlése és személyiségéhez illő kirakatokba töltötte idejét, majd együtt irányba vettük a vasútállomást.
A hazautunk is hasonlóan történt,mint ezelőtt. Utrechtbe kellett átszállnunk a Leeuwardenbe zakatoló vonatra.
Itthon mindenki elfoglalta a kis birodalmát hogy kipihenjük a hétvégét...:)